Az a helyzet, hogy a mai poszt kicsit felülírta a terveimet, ugyanis időközben végülis megtörtént már az első javítás az autón, amiről szerettem volna itt beszámolni. De ha van jobb tartalom, akkor van jobb tartalom.

Előszöris a szerkesztőség nevében szeretnék közölni egy helyreigazítást: B.-nek Challenger-je van, innen is szeretnék tőle elnézést kérni. :-)

Október igazán kegyes volt hozzánk, mert hosszú hétvégére való tekintettel egy párnapos hideg időjárás után kellemes napsütéssel és 20°C körüli hőmérséklettel örvendeztett meg minden mindenkit, így nem volt kifogás, le kellett vinnem Budapestről - Alsóörsre az autót. A dolog pikantériája, hogy menetközben lejárt a tíznapos autópályamatricám és túlságosan egyszerű lett volna ismét venni, meg unalmas is. Ezért B.-vel megbeszéltük, hogy legurunk két autóval az autópálya érintése nélkül. Ha pedig már útvonal, akkor nézzük meg közelebbről az Biatorbágy-Etyek-Alcsút-Székesfehérvár-Balatonalmádi útvonalat. 

A viadukt igazán szép formáját prezentálta, majd egy gyors kávé után a lovak közé csaptunk. A következő megálló Etyek volt, ahol találtunk egy alkalmas helyet néhány fotó elkészítésére:

Közös kép is készült, hamár így alakult:

Ha nagyon akarnánk, akkor kis MG simán elférne a piros autó csomagtartójában, csak ügyesen kell pakolni. Az egyetlen közös pont a két autóban a négy kérék és a tanksapka.

Az MG ismét hibátlanul tette a dolgát, a vízhőfok nem emelkedett, az olajhőfok mozgott, de ott sem volt kirívó érték, a fűtés pedig igazán bitang volt és nagyon jól jött, amikor pár pöff miatt kicsit hidegebb volt, de ígyis nagyon élvezhető volt a krúzolás. Székesfehérvár előtt viszont meg kellett állnunk, hogy visszacsukjam a tetőt, ugyanis baromira elkezdett esni az eső. Kicsit aggódtam is, mivel még nem voltam esőben az autóval és bár ránézésre jó volt a tető... akkoris egy régi vászontetőről beszélünk. Semmi probléma nem volt, nulla vizet érzékeltem az utastérben. Aztán Balatonalmádiban ismét lekerült a tető:

Alsóörsön aztán gyorsan leraktuk az MG-t és indultunk vissza Budapestre, hiszen mindkettőnknek dolga volt, nem is csináltam fotót az út végén az autóról. Egy szó mint száz, minden kerek volt, hibátlan nap volt, B.-nek innen is köszönöm a hazafuvart és a csatlakozást. Innen már csak tovább előre!

Amúgy a Dodge önmagában megérne egy misét, iszonyat, micsoda kényelem a börülés elől és mennyire "autószerű", a V6-os roppant csendben tudja tenni a dolgát, míg az ember meg nem csikálja a gázpedált.

Zárásnak pedig következzen egy AI generált kép: